Az utóbbi időben egyre gyakrabban tapasztalom meg – jóformán mást sem tapasztalok már, csak ezt -, hogy az intelligencia és az értelem visszaszorulóban van világunkban. Példáért nem kell messzire menni. Itt vannak például a budapesti járdákon nagy sebességgel közlekedő ostoba kerékpárosok, akik simán nekimennek a gyalogosoknak vagy simán elütik a kapualjból jóhiszeműen előlépő embert, aki nem számít arra, hogy egy idióta biciklis éppen az épület bejárata előtt fog elhaladni nagy sebességgel. De, említhetném a nagyobb üzletekben bevásárlókocsit toló sötét egyéneket is, akik – amikor a másik vásárlótól nem férnek el valamilyen okból kifolyólag – vagy neked tolják a bevásárlókocsit vagy csak állnak ott és bámulnak maguk elé, várva azt, hogy majd észbe kapsz és elengeded őt. A száját természetesen nem nyitná ki, hogy megkérjen téged, ahogy ez régebben még bevett szokás volt – természetesen itt már említhetjük a kommunikáció hiányát is, de a kommunikáció alapja is az intelligencia és az értelem, tehát ez a jelenség is visszavezethető azok hiányára. Persze, a tönegközlekedési eszközök belső ülésén utazók sem fognak megkérni téged arra, hogy engedd ki óket – ehelyett inkább csak felállnak, feléd fordulnak, majd bámulnak maguk elé, mint a kérődző szarvasmarhák a réten. Ha ez neked nem lenne elég felszólításnak, hogy őt kiengedd, akkor meg csak simán átgázolnak rajtad. Természetesen mindhárom felhozott példával kapcsolatban akadnak még kivételt képező emberek. Nekik nagyon szépen megköszönöm, hogy még az intelligencia és értelem útján járnak, és nem követik sötét agyú, agyukat gondolkodásra már egyáltalán nem használó embertársaink példáját!