Foglaltam időpontot orvosi vizsgálatra ebbe az intézetbe. Elolvastam az ott már tapasztalatot szerzett páciensek véleményét. Azt kell mondanom, időközben meggondoltam magamat és már nem vagyok biztos abban, hogy jól választottam.

A már ott járt páciensek közül azok, akik megosztották véleményüket, összességében pozitív képet festettek az intézetről. Azonban ezt nem tekinthetjük hiteles képnek, mivel nem mondott véleményt minden embertársunk, aki korábban ott megfordult. Hogy pontosan értsük, mire gondolok, vegyük példának Kollár Attilát, aki egy ott dolgozó orvos végzettségű személy – legalábbis korábban ott dolgozott. Az ő példája azt mutatja, hogy egy embertársunk, aki elvégzi az orvosi egyetemet, a tudással együtt, melyet az orovsi egyetemen elsajátít, nem törvényszerű, hogy tanul illemet, jó modort, alázatot is. Az intelligenciáról és értelemről már kár is lenne szót ejteni.

Amire szeretnék utalni, ami miatt ezt a bejegyzést most kösszéteszem, az a következő. Van egy magánklinika. Az ember úgy gondolja; fizetek a szolgáltatásért és akkor kapok cserébe némi plusszt az állami fenntartású egészségügyi intézményekben olykor – tehát nem mindig – tapasztalható állapotokhoz képest. Több odafigyelést, emberséges bánásmódot, előre egyeztetett időpontban történő ellátást. Aztán van egy Hölgy páciens, aki szembe találja magát egy olyan modortalan, bunkó stílusú, faragatlan tahóval, aki szégyent hoz az orvosi hivatásra, az egyébként tiszteletet érdemlő és kiválóan dolgozó orvosokra. Tudjuk jól, mindannyian CSAK emberek vagyunk. Vannak hibáink. Nekem is. Azt gondolom, másnak is. Vannak gondjaink, problémáink, ez sem titok. De, ha már nem tudjuk magunkban tartani, illetve kezelni azt, amik mi vagyunk és elkövetünk valamit, amivel porig alázunk egy női pácienst, akkor minimum az lenne a helyénvaló, ha legalább utólagosan bocsánatot kérnénk az áldozattól.

Én a magam részéről az intézmény oldalán nem találtam semmiféle bocsánatkérést Kollár Attilától. Én ezt szomorúnak tartom. Ha ő úgy gondolja, hogy ez helyénvaló így, azt meg sajnálatosnak. De, ez is mutatja, hogy tőle többet nem várhatunk, mint Hölgy páciensek porig alázását. Szégyen rá! Továbbá azt is sajnálom, hogy a klinika nem határolódott el ettől a modortalan tagtól, hanem inkább kiállt mellette, aki számára már nyilvánvalóan teher a saját foglalkozása és ideje lenne valami mást csinálnia.

Hogy miért fogalmaztam meg ezt a kritikát a szóban forgó személlyel kapcsolatban? Azért, mert a sors volt olyan kegyes hozzám és megadta számomra a lehetőségét annak, hogy találkozhattam olyan emberekkel, olyan orvosokkal, akik messze ezen embertársunk felett álltak minden téren és a mai napig csak csodálattal és tisztelettel tudok rájuk gondolni. Vannak olyanok, akik már nincsenek köztünk, sajnos. De, mint tudjuk, aki megszületik, halálra van ítélve és egyszer mindannyiunknak el kell innen mennie. Azonban amíg a józan eszemet tudom és képes vagyok emlékeimben visszaidézni azokat az orovosokat, akikről most írok az utolsó pár mondatomban, addig sérteni fog az ilyen módon viselkedő, orvosi köpenyt magára ötlő emberek hihetetlen viselkedése.

Ami tőlem tellett, azt megtettem. Megírtam itt az esetet és közzétettem azt. Hölgy ismerőseim figyelmét felhívtam erre az egyénre, mint olyan valakire, akit messzire el kell kerülni és akihez nem szabad időpontot foglalni egyetlen egészségügyi intézményben sem. Megpróbálom legalább őket megóvni ezen személytől. Azt is tudják, hogy melyik magánrendelőben fordult elő az eset, hogy még óvatosabbak legyenek, ha ott kívánnak időpontot foglalni bármilyen vizsgálatra.

Végezetül! Úgy a SanBer Medical Kft nevű magánrendelőben mint bármely más egésszégügyi intézményben dolgozó egészségügyi dolgozók közül azoknak, akik megérdemlik a tiszteletet és a nagyrabecsülést, mert szívből gyógyítanak és nem zsebből annak ellenére, hogy a fizetésüket nekik is gondosan be kell osztaniuk, magas szinten, tudásuk legjavát adva, fáradtságot nem kímélve művelik hivatásukat, szolgálják tudásukkal és tapasztalataikkal az embereket, HÁLÁS KÖSZÖNETEM! Legyenek ők a példakápei az utánuk jövő orvosi generációknak!